You're lookin' like an angel on the walls of Versailles

 A mai napon realizáltam - újra -, hogy milyen szegényes a felhozatal a legtöbb streaming szolgáltató felületén. Jó, nyilván ez kicsit furán hangozhat, tekintve a választékot, viszont én elég kényes/finnyás vagyok. Nem kifejezetten szeretem az "üres", vagy már-már nekem dedós sorozatokat. (jó, persze van, ami csak a nosztalgia miatt is megéri még, de sajnos nekem a Puszi, Kitti féle sorozatoktól már majdhogynem a szőr feláll a hátamon, bocsi annak, aki szereti. Próbáltam neki esélyt adni. :D)

 Viszont... véletlenszerűen szembejött velem a Testamentumok. Mivel a Szolgálólány meséjét végignéztem - mondjuk a végét már szenvedve -, ezért tisztában voltam azzal, hogy valamikor lesz valami spin-off, de meglepett, hogy már meg is jelent. Vagy csak ennyire szalad az idő? Na mindegy.

De eddig szerintem fantasztikus. Vagy legalábbis, engem tökéletesen leköt, és alig várom, hogy munka után megnézzem. Ellenben az Eufóriával, amit már csak azért nézegetek, hogy aztán kiégjek rajta. A maga nyers módján, azért az első évad szerintem szórakoztató volt és érzelmes, a második meh, de ott volt a dráma, hurrá - ez a harmadik viszont.. hát talán tipikusan annak a példája, hogy nem mindegyik sorozatnak kell száz évad. Eh, nem tudom. Esküszöm, próbálok amúgy nyitottabb lenni, esélyt adni dolgoknak, de ahogy öregszem, úgy nőnek az elvárásaim is. Már szinte úgy vagyok vele, szívesebben olvasnék egy jó könyvet, de komolyan mondom, hogy abban is sok ember annyira alább tette a lécet, és nem irodalmi mesterművek születnek, hanem elcsépelt, wattpadra illő fanfiction-nek is gyenge firkálmányok. VAGY én vagyok túl szigorú. Passz.

  Mindenesetre, jövök majd valami hosszabb beszámolóval, vagy kritikával, vagy tudom is én mivel, de teljesen kijöttem a formámból blog téren, és normálisan szeretnék nekiállni, nem ilyen össze-vissza módon, mint most... na majd. Soon.